Az internet veszélyei

Az online zaklatás meghatározása, fajtái és tulajdonságai

Régi probléma új arculattal

A Rendszergazda rovatában eddig főleg internetes IKT alkalmazásokat mutattam be pedagógiai hasznukra fókuszálva, de most egy rövid sorozatot indítva az internet veszélyeire szeretném felhívni a vezető pedagógusok figyelmét. Sokszor nem is sejtjük, hogy ezek a veszélyek milyen formában vannak jelen, csak arról tudunk, hogy valamilyen módon hatással vannak diákjainkra. Viszont, ha tudatosan nézünk szembe a problémával, akkor megelőzése és kezelése is könnyebb lehet. Az alábbi cikkben megpróbálom röviden felvázolni az online zaklatás definícióját, fajtáit és általános tulajdonságait. A felhasznált irodalom segítségével pedig behatóbban tájékozódhatnak a témakörben a kollégák.

Minden pedagógus tapasztalhatja, hogy a gyerekek az iskolában és otthon a technológiai eszközök révületében élnek: elektronikus játékokkal játszanak, közösségi oldalakon kommunikálnak egymással, megosztanak, kommentelnek, lájkolnak (értékelik egymást). A helyzet különösen azóta változott meg, mióta megjelentek az okostelefonok. Ezekkel a kisméretű eszközökkel most már nemcsak kötött helyen tudnak online kapcsolatot teremteni, hanem a web szó szerint mindenhol behálózza életüket. Ha nincs kikapcsolva a telefon, akkor az adatcsere folyamatos a felhasználók között oda-vissza. Mivel gyerekkorban, főleg a kamaszkorban a kortársi kapcsolatok igen fontosak, ezért folytonosan jelen is szeretnének lenni az online térben. A virtuális térben pedig mindenki jelen van, akik körülveszik őket a valós életben is, így a zaklatók és az áldozatok is.

Zaklatás, erőszakos cselekmények (piszkálás, egymás megszégyenítése, verekedés, stb.) eddig is jelen voltak gyerekcsoportokban, alapjában véve a motivációk sem változtak. Az internetes zaklatás (angolul: cyberbullying) hatásai viszont sok tekintetben erőteljesebbek lehetnek. A zaklatás elterjedtségét mutatják a szakirodalom adatai is, melyek azt mutatják, hogy a diákok 10-40%-a valahogy kapcsolatba került a zaklatással (Hinduya & Patchin, 2011).

Hogyan definiáljuk?

            Az online zaklatás leírására többféle definíció létezik, talán Domonkos Katalin definíciója mutatja meg legjobban a probléma lényegét: szándékos, ellenséges, valamint ismétlődő károkozó magatartás valamilyen elektronikus eszköz használatáva (Domonkos, 2013). A technikai feltételek elterjedése miatt az elektronikus eszköz lehet számítógép, mobiltelefon, de digitális fényképezőgép is. Az online zaklatás fajtáit az alábbiakban foglaltam össze Domonkos (2013) és Menesini, és mások (2012) alapján. Ha az internetes zaklatás szerepelőit vizsgáljuk meg, akkor megkülönböztethetünk áldozatokat (akiket zaklatnak), elkövetőket (zaklatókat), és nézőket.

A online zaklatás általános tulajdonságai

            Mivel megváltoztak a technikai feltételek, így az internetes zaklatás hatásai is sok szempontból különböznek a szemtől szembe történő fizikai vagy pszichológiai zaklatástól. Először is a terjedésre vagy terjesztésre kell felhívni a figyelmet. Az internet tulajdonságából következik, hogy az információt gyorsan és hatékonyan lehet terjeszteni nemcsak kis körben, hanem akár világszerte. Ez sajnos a negatív tartalmakkal kapcsoltban is igaz. Például megosztanak a tanulók osztálytársukról egy olyan fotót, mely őt hátrányos helyzetben mutatja be. A fotó ez után vírusként terjed, az osztálytársak gyorsan megoszthatják akár több társukkal is egyszerre a közösségi oldalakon. Mindezt a folyamatot az áldozat is követheti, de nem tudja megállítani.

            A második fontos tulajdonság a visszakereshetőség. Egyszer az interneten megosztott tartalmak gyakorlatilag nem törölhetők ki. Ugyan egy-egy posztból ki lehet törölni a nem kívánt tartalmakat, de sok esetben a törlést akár kis informatikai tudással is vissza lehet állítani. Másrészt a negatív tartalmakat le lehet menteni saját gépre, vagy máshol is megosztani. A fenti példából kiindulva a képet kitörlik az osztálytársak az áldozat kérésére, de mások lementik saját gépükre és újra posztolják. Ráadásul, ahogy Domonkos Katalin rámutat tanulmányában, a hagyományos zaklatás sokszor véget ér az iskola kapujában, viszont az internet mindenhol elérhető, ezzel együtt a zaklatás otthon is folytatódhat. (Domonkos, 2012).

            Az a tény, hogy internetes tartalmat név nélkül oszthatunk meg, előnyökkel is járhat. Például félénkebb felhasználók bátrabban szólhatnak hozzá adott témákhoz. Az anonimitás viszont sok veszéllyel is jár. A pszichológiai kutatások megegyeznek abban, hogy a névtelenség „feloldhatja azokat a morális gátakat, melyek azonnal működésbe lépnének, ha névvel és arccal kellene megszólalni.” (Tari, 2010, p. 38). Például ilyenkor olyan osztálytársak is gyűlölködő megjegyzéseket írhatnak valaki posztjára, akik a mindennapi életben nem agresszívek, és alapvetően nem negatív gondolkodásúak. Ráadásul a névtelenségbe burkolódzó kommentelők általános tulajdonsága, hogy szeretik megkérdőjelezni az értékeket, és ok nélkül kritizálnak.

            A névtelenséggel együtt jár a felelősségre nem vonás képzete is. Például, néhány fiú névtelenül blogot vezet arról, hogy ki a legcsúnyább lány az osztályban, ehhez képeket csatolnak, és online szavazást is rendeznek. Mindezt abban a hiszemben teszik, hogy nem fogják őket megtalálni, és nem kell felelni tettükért. Ilyenkor ugyan névtelenül zaklatnak, de IP-címük visszakereshető, és az elkövetők azonosíthatók.

Ilyen esetekben a zaklatók sokkal bátrabbak lehetnek, mint a valós életben, mert nem személyesen történik a zaklatás. Az áldozatok és az elkövetők közé kerül egy médium, az internet. Így nincs semmilyen visszajelzés tevékenységükre. Még abban az esetben sem elég a visszajelzés mennyisége és minősége, ha nem névtelenek a szereplők. Ezekben az esetben sem szembesülnek eléggé az elkövetők az áldozat érzéseivel, érzelmi reakcióival. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire nehézkesen tudjuk alapvető érzelmeinket is tudósítani e-mailben gesztusok és mimika nélkül.

            Végezetül az elkövetők azért is érezhetik, hogy elbújhatnak a felelősségre vonás alól, mert sokszor nem, vagy csak nehezen valósul meg a külső ellenőrzés. Ennek oka, hogy sem a szülők, sem a pedagógusok nem ismerik eléggé a számítógépes világot, a kommunikációs felületeket, melyeket a gyerekek használnak. Az oldalakat üzemeltetők pedig sokszor nem foglalkoznak az ilyen típusú visszaélésekkel. Ha korlátozott az ellenőrzés, akkor hasonló mechanizmusok indulhatnak el, mint a névtelenségnél.

Fontos, hogy a pedagógusok ismerjék magának az online zaklatásnak a fogalmát, illetve tudjanak az általános törvényszerűségeiről. Így tudatosan kapcsolódhatnak be a megelőzés folyamatába.

A cikksorozat további részében felvázolnám a szereplők (elkövetők, áldozatok, nézők) alapvető jellegzetességeit a vizsgálatok tükrében, illetve bemutatnám a megelőzés főbb lehetőségeit, végül a problémák kezelésére irányelveket mutatnék be.

 Az internetes zaklatás fajtái

Írott-szóbeli zaklatás

·         Negatív tartalmú, trágár, sértő üzenetek, kommentek, blogok vagy e-mailek írása

·         Személyes információk, titkok megosztása

·         Valótlan információk terjesztése

·         Zaklatás szóban telefonon

·         Megszakított telefonhívás

Képi zaklatás

·         Sértő, bántó fotó megosztása

·         Személyes fotók engedély nélküli megosztása

Visszaélés más nevével

·         Más adatainak megszerzése

·         Bejelentkezés más fiókjába – valós és valótlan adatok megosztása

Kizárás

·         Valaki kizárása egy csoportból (chatszobából, Facebook-csoportból) tudatosan

Felhasznált irodalom

Domonkos, K. (2012). Elektronikus zaklatás. In J. Szekszárdi (szerk.) Digitalis_de_generacio 2.0 (pp.328-343). Budapest: Underground kiadó.

Domonkos, K. (2013). A digitális együttélés kihívásai. In J. Ollé (szerk.) Digitális állampolgárság az információs társadalomban (pp 86-94). Budapest: ELTE Eötvös kiadó. (http://www.eltereader.hu/media/2014/01/Digitalis_allampolgarsag_READER.pdf)

Hinduja, S. & Patchin, J. W. (2011). Cyberbullying Identification, Prevention, and Response. Cyberbullying Research Center (www.cyberbullying.us).

Menesini, E., Nocentini, A., Palladino, B. E., Frisén, A., Berne, S., Ortega-Ruiz, R., ... & Smith, P. K. (2012). Cyberbullying definition among adolescents: A comparison across six European countries. Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking, 15(9), 455-463.

Tari, A. (2010). Y generáció. Budapest: Jaffa kiadó. 

A cikk megjelent nyomtatásban:

Az internet veszélyei – Az online zaklatás meghatározása, fajtái és tulajdonságai

Közoktatási Vezető, 2014. május, 46-48. o.