BYOD –
1. rész
A
diákok nagy többsége ma már rendelkezik okostelefonnal. Ezek a mobiltelefonok
esetenként sok alkalmazással rendelkeznek, és sokféle feladatot tudnak
megoldani. Mégis a tanulókkal számos helyen az iskolában kikapcsoltatják ezeket
az eszközöket. Milyen lehetőségek állnak a pedagógusok részére?
A kezdetektől a
21. századig – A cégektől az iskolákig
A BYOD (Bring Your Own Device – Hozd magaddal a saját eszközöd)
gondolkodásmódja először a céges munkavállaláshoz kapcsolódott. A technológiai
fejlődés miatt egyre több munkavállalónak lett saját eszköze, és ezeket a
gépeket a munkahelyükre is bevitték akár munkavégzés céljából is. A vállalatok
elsőként biztonsági okokra hivatkozva ezt tiltották, de később – korlátozásokkal
– engedélyezték. Ma már ott tartunk, hogy sok cég támogatja használatukat, mert
rájöttek, hogy a munkavállalók hatékonyan dolgozhatnak a saját maguk által
kialakított és jól ismert digitális környezetben.
Az oktatásban is hasonló utat járnak be az
intézmények. Tim Panagos rávilágít arra, hogy az iskolák először határozottan
tiltották a mobileszközök használatát több okból kiindulva (digitális zaklatás,
zavaró a tanulásban, a közösségi média túlzott használata, stb.) Más iskolák
viszont BYOD-programokat indítottak el. Szabályrendszereket fogalmaztak meg, de
bátorították is a diákokat az új technológia használatára, sőt módosították
ennek érdekében tanterveiket is[1]. Kiss-Tóth Lajos kiemeli,
hogy a diákok által kialakított munkakörnyezet hatékonnyá teheti az
oktatási-pedagógiai folyamatot. „Ha az oktatásban a tanulót belekényszerítjük
egy másik munkakörnyezetbe, teljesítményét és az attitűdjét negatív irányba
befolyásoljuk.”[2]
Milyen előnyei
vannak a saját eszközhasználatnak?
A szakirodalom alapján általánosan is
számos előnyét lehet megtalálni a mobileszközökkel való tanulásnak. (Lásd alább
külön kiemelve.) A saját eszközök használata ezzel szorosan összefügg, mivel
ugyanúgy a mobileszközöket használják a diákok, csak ismert, saját
platformokon.
A BYOD-modell az állami pénzektől
függő oktatási intézményeknek költséghatékony alternatívát jelenthet az
eszközfejlesztésben. Az UNESCO a mobiloktatásról írt tanulmányában részletezi,
hogy a modell kevés költséggel jár, mert nem kell az intézményeknek megvenni,
fenntartani az eszközöket. Így a
BYOD-projekteket gyorsan be lehet vezetni, ahol a legtöbb tanulónak van mobil
eszköze.[3]
A
tanulók ezeket az eszközöket sokszor rutinosan használják, és mindig kéznél
vannak. Az adatokhoz és a szükséges információhoz való hozzájutás a wifi-hálózat
elérése esetén folyamatos. A tanárokkal és a diáktársakkal való kommunikáció is
gyors és sokoldalú lehet.[4]
A tanulók a technika segítségével
személyessé tehetik a tanulási folyamatot, hiszen a mobileszközök segítségével
különböző tanulási szokásokat és stílusokat is felhasználhatnak a cél
érdekében.[5] Az eszközök segítségével
könnyebben támogatható a 21. századi tanulási környezet kialakítása.
Segítségükkel a 4K (kommunikáció,
kreativitás, kritikus gondolkodás, kollaboráció) igényeinek is jobban meg
lehet felelni.[6]
Milyen
kihívásokkal kell szembenéznünk a BYOD használata esetén?
Természetesen sok hátránnyal és
nehézséggel is szembesülni kell, ha úgy döntünk, hogy a BYOD-modellt
használjuk. Fontos szempont, hogy a biztonságos digitális teret létesítsünk a
diákoknak. A rendszernek meg kell felelnie az adatvédelem és a káros oldalak
ellen való védelem szempontjainak. Költségként jelentkezik, de ajánlott, hogy
külön wifi-rendszer legyen elérhető a tanárok és a diákok számára.
A megfelelő oktatási környezet
kialakításához megfelelő technológiai háttér is szükséges. Az iskolai
wifi-hálózatnak ki kell bírnia a megnövekedett adatforgalmat, és ehhez
kapcsolódóan használható sávszélességet kell biztosítania. A különböző
platformok és operációs rendszerek egybehangolása is nagy kihívást jelenthet a
rendszergazdák és a tanárok számára.
Mivel a diákok különböző anyagi
háttérrel rendelkeznek, a különböző árú eszközökkel is rendelkezhetnek. Ez
feszültséghez vezethet az tanulók között, mivel az eszközök státusszimbólumok
is, és a kevésbé tehetős szülők gyerekei hátrányban érezhetik magukat.[7] Sőt vannak olyan szülők
is, akik egyáltalán nem engedhetik meg gyermekük számára akár az egyszerűbb
okostelefonok megvételét sem.
A modell bevezetéséről kellőképpen
tájékoztatni kell a diákokat, a résztvevő tanárokat és természetesen a
szülőket. Ismertetni kell a résztvevőknek a kapcsolódó szabályokat, a modell
lehetőségeit és nehézségeit, hogy teljes képet kapjanak a működéséről.
A
cikksorozat következő részében áttekintjük, hogy az iskolák milyen szabályok
bevezetésével alkalmazhatják a BYOD-modellt. Ezen kívül különböző konkrét
esettanulmányokat is bemutatunk, amelyeket akár fel is lehet használni a
mindennapi munka során.
[4]
Herzog Csilla, Racsko
Réka, Táblagép az osztályteremben, Iskolakultúra,
26. évfolyam, 2016/10. szám
[5] Dr. Abonyi-Tóth Andor, Dr.
Turcsányi-Szabó Márta, A
mobiltechnológiával támogatott tanulás és tanítás módszerei, (https://goo.gl/Vv4f4r), 15. o.
No comments:
Post a Comment