Az internet veszélyei - Az online zaklatás szereplői, következménye és kezelése

Egy korábbi blogbejegyzésben ismertetésre került az online zaklatás fogalma, és bemutattuk

alapvető tulajdonságait. Ha a pedagógusok megismerik jelenség főbb ismertetőjegyeit, akkor könnyebben kezelhetik a problémát. A felismerésben viszont nemcsak általános törvényszerűségek segíthetnek, hanem a zaklatásban részt vevő szereplők felismerése is. A mostani számban bemutatjuk az online zaklatás alapvető szereplőinek tulajdonságait. Megismerhetjük a zaklatás következményeit az egyénekre és a csoportra vonatkozóan. Végül pedig az online zaklatás megelőzéséről és lehetséges kezeléséről lesz szó.

Mi jellemző az áldozatokra?

A szakirodalomban található vizsgálatok alapján az áldozatok sokszor különbözőek a csoport többi tagjától. Ez lehet fizikai különbség (külső jegyek, gyengébbek az átlagtól), de lehet valamilyen viselkedésbeli különbség is. Ők azok a gyerekek, akik sokat szoronganak, alacsonyabb az önértékelésük, kicsi az osztályban a népszerűségük, és csendesebbek. Számtalan esetben a csoport perifériáján találjuk őket, kevés a barátjuk, izoláltak. Sokszor ez nem azt jelenti, hogy nem is szeretnének a csoporthoz tartozni, barátokat szerezni, csak ezt rossz módon teszik. Vágynak arra, hogy a többiek befogadják, de általában ehhez hiányzik szociális kompetenciájuk. Végül kialakulhat egy ördögi kör, melyből nehéz kitörni: az áldozatok próbálnak közelebb kerülni a csoporthoz, osztályhoz, de folyamatos elutasítást kapnak, így rögzülnek a nem odaillő válaszaik, reakcióik.

Mivel az iskolában a társaik nem fogadják be, ezért sokszor az internethez menekülnek. A vizsgálatok alapján a zaklatottság mértéke egyenesen arányos az internethasználattal. Paradox módon ez még nagyobb esélyt jelent, hogy áldozattá váljanak online. Hiszen ha valaki állandóan a közösségi oldalakon lóg, akkor nagyobb eséllyel kap például gyalázkodó kommentet vagy nagyobb esélye van egy csoportból való kiközösítésre.

Mi jellemző a zaklatókra?

            A vizsgálatok tükrében az elkövetők kis empátiával rendelkeznek, hiányzik vagy kicsi a személyes kontrolljuk, szükséget éreznek arra, hogy dominanciát gyakoroljanak mások felett. Sokszor a családi hátterük is problémás: szüleik nem figyelnek oda rájuk, hiányzanak számukra a pozitív minták, és a családon belül való bántalmazást is elszenvedik. Alapvető motivációjuk a zaklatásra, hogy magasabb szociális státuszt érjenek el a csoporton belül. Viszont általában népszerűségük csak átlagos vagy átlag alatti.

A szakirodalom beszámol az elkövetők átmeneti csoportjáról, a provokatív (zaklató) áldozatokról. Ők azok, akiknél a szerepek felcserélődnek, egyik esetben áldozatok, másik esetben elkövetők lesznek. Az, hogy melyik szerepet veszik fel, függ a pillanatnyi csoporttól és az adott helyzettől. A szakirodalom szerint alkalmazkodási- és teljesítményproblémákkal küzdenek, hiperaktivitás jellemző rájuk.

Mi jellemző a szemlélőkre vagy kívülállókra?

            Online zaklatás esetében nehéz jó fogalmat találni azokra a szereplőkre, akik nem áldozatok és nem zaklatók. A fenti fogalmakat a hagyományos zaklatás (nem online) folyamatából kölcsönözhetjük. Ők is ott vannak a közösségi oldalon, látják, hogy mi történik, tudnak a zaklatás tettéről. Csoportjuk nem egységes, különbözőképpen viszonyulnak a szereplőkhöz: nagyjából három különálló csoportra bonthatjuk őket. Van, aki a zaklatót támogatja passzív vagy aktív módon. Ők azok, például akik provokatív fényképek készítenek az áldozatról, de nem osztják meg nyilvánosan a képet, csak a zaklatóval. Ő pedig felteszi a képet a közösségi oldalakra. Mások az áldozattal éreznek együtt. A vizsgálatok beszámolnak arról, hogy az együttérzők csoportja magas empatikus képességekkel rendelkezik, és biztonságos kötődési mintát sajátítottak el édesanyjukkal. Érzelmi stabilitás is jellemzi őket. Az együttérzők lehetnek aktív módon védelmezők, amikor kiállnak a zaklatott mellett, de passzívak is, amikor csak elutasítják a tettet, de nem tesznek ellene semmit.

Fontos a kívülállók szerepe, mert a zaklató sokszor a közbeavatkozás hiányát megerősítésnek veszi. A nézők és a kívülállók leállíthatnák az agressziót, mert a zaklatónak nézőkre van szüksége, és cselekedetével a hatalmát fitogtatja. Ezzel szemben a kívülállók sokszor félnek, hogy ők is áldozatokká válnak, ha aktívan közreműködnek.

A zaklatás következményei

            A zaklatottak a zaklatás során folyamatos stresszhelyzetnek vannak kitéve. Ráadásul az internetes zaklatás nem áll meg az iskola kapujánál, hanem otthon is folytatódik, így az áldozatok szinte éjjel-nappal negatív ingereknek lehetnek kitéve. Sokszor romlik az önbecsülésük, és pszichoszomatikus tüneteket produkálnak. Jellemző rájuk a folyamatos szorongás, visszahúzódóak lesznek. Ha a zaklató áldozatokat nézzük, akkor rájuk még nagyobb stressz nehezedik, hiszen szerepet is cserélnek. Náluk nagyobb a devianciára való hajlam (drog- vagy alkoholfüggők lehetnek). A szemlélők csoportjában is következményeket hozhat a zaklatás. A vizsgálatok kimutatták, hogy csökken az empatikus képességük és az szociális érzékenységük.

Mit tehetnek a pedagógusok?

            A szakirodalom nagy hangsúlyt helyez a zaklatás megelőzésére. Marilyn A. Campbell négy pontban vázolta fel a megelőzés folyamatát. (Összefoglalva lásd a bekeretezett részben.)

A megelőzés folyamata M. A. Campbell szerint 1)                      Tudatosság – ismeretközlés 2)                      Irányelvek az iskola részéről 3)                      Ellenőrzés 4)                      Iskolai programok

A tudatosság - ismeretközlés során meg kell ismernie a zaklatás folyamatát az pedagógusoknak és a diákoknak. Tudniuk kell a feleknek, hogy ez nem normális velejárója a kamaszkornak, és nem magánügy. Sokszor találkoztak a kutatók struccpolitikával még a tanárok részéről is, egyszerűen nem akartak vele foglalkozni. Ha beszélgetnek a diákok a tanárokkal, megismerhetik a zaklatás fajtáit és szeplőit is. A diákokban sokszor még ezek sem tudatosulnak kellőképpen. Az ismeretközlés során például posztereket készítenek a diákok a zaklatás szereplőiről, hatásairól, vagy létrehoznak egy tízpontos netikettet. A posztereket kitehetik az osztályterem falára, hogy szem előtt lehessenek. A felmérések során kiderült, hogy a gyerekek javaslataikban nagy fontosságot helyeztek a megelőzésre. Többek között hiányolták a megfelelő megbeszéléseket az osztályfőnöki órán, vagy a szakértők segítségét.

Ha az iskola irányelveket fektet le az internethasználattal kapcsolatban, akkor kereteket ad a diákoknak, hogy mit lehet és mit nem. Például hatásos lehet az iskola házirendjében leírni az internethasználat etikettjét, amiben pontosítják a zaklatás következményeit és a hozzájuk kapcsolódó esetleges büntetéseket. Itt kell megjegyezni, hogy a vizsgálatok során kiderült, hogy a direkt büntetés kevésbé hatékony, sokkal fontosabb a segítő iskolai atmoszféra kialakítása.

Az ellenőrzés során fontos a szülőkkel való folyamatos együttműködés. Itt például a szülők oktatása, ismeretterjesztése is felmerülhet. A szakirodalom szerint a felügyelet csökkenti az erőszakos, zaklató aktivitást az interneten. Viszont ez nehézségeket is felvet, hiszen a tanároknak nincs joguk a gyerekek magánlevelezéseibe belenézni. Másrészt a különböző tiltásokat a technikai tudás különbségei miatt a gyerekek sokszor könnyűszerrel kijátsszák. Például ha a tanárok az iskolában tiltják a mobilhasználatot, a diákok könnyen tudják titokban használni a telefonokat.

            Az iskolai programok lehetnek tantervileg beágyazottak vagy informálisak. Ha a programok tantervhez kapcsolódnak, akkor direkt órai módszerekkel tanulnak a gyerekek a netikettről. A pedagógusok különböző történetekkel, drámapedagógiai módszerekkel próbálják a diákok empátiáját növelni. Az informális programok során a pedagógus kiscsoportos beszélgetések során tisztázhatja a diákokkal a szerepeket és a folyamat következményeit. Pontosan szembesíteni kell a tanulókat a zaklatás következményeivel. Olyan kérdéseket kell tisztázni velük, hogy mit tennék, ha velem is hasonló eset történne, vagy megtenném-e szemtől szembe is a zaklatást, vagy a kommentemmel megbántanám-e, vagy utána zavarni fog-e. Ha a fenti kérdésekkel szembesülnek a tanulók, tudatosabban kezelnék a zaklatás folyamatát.

Zárásként elmondható, hogy a pedagógusok sokat segíthetnek az online zaklatás megelőzésében és kezelésében, hiszen sokszor a szülők és a diákok sem ismerik pontosan a zaklatás folyamatát, és a megfelelő programokkal sokat lehet segíteni a zaklatást elszenvedő diákokon.

Felhasznált irodalom

Buda M., Kőszeghy A., Szirmai E., Iskolai zaklatás - az ismeretlen ismerős. Educatio 2008(03) 373-386. 

Campbell, M. A. (2005). Cyber Bullying: An Old Problem in a New Guise?. Australian journal of Guidance and Counselling, 15(01), 68-76.

Hinduja, S. & Patchin, J. (2009). Responding to cyberbullying: Top ten tips for educators. Cyberbullying Research Center.

Nagy I., Körmendi A., Pataky N. (2012). A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata. Magyar pedagógia, 112 (3), 129–148.

Olweus, D. (1999) Az iskolai zaklatás. Educatio 1999(04) 

Az eredeti cikk megjelent: Közoktatási Vezető, 2014. október,  18-19. o.

A kép forrása: https://media.giphy.com/media/3o7abw6pxR0swnRrUY/giphy.gif